Katona Réka:

A FÓRUMSZÍNHÁZ − AUGUSTO BOAL EGYEDÜLÁLLÓ MÓDSZERE A „MI, NŐK” PROJEKT SZÍNHÁZI ÉS SZEXUÁLIS ÖNISMERETI CSOPORTJAIN KERESZTÜL
(A tanulmány az ÉFOÉSZ Alapítvány kiadványában jelent meg 2016-ban)


Az alábbi írás célja a fórumszínházi módszerek bemutatása a Mi, nők projekt csoportfolyamatainak tükrében. Az Ars Erotica Alapítvány 2010 óta, Magyarországon egyedülállóan szexuális neveléssel foglalkozó szervezetként működik. Az alapítvánnyal az volt a célunk, amikor csatlakoztunk a kezdeményezéshez, hogy részt vegyünk egy nőjogi projektben. A színházi, szexuális nevelési csoportokban szerzett tapasztalatokat szerettük volna szakemberekkel is megosztani. Jelen tanulmány ezt a 2015-ben zajlott munkát foglalja össze.

Számunkra[1] a programok egyik fő üzenete az volt, hogy sokféle szexualitás létezik. Sokféle nő és sokféle férfi, sokféle gondolat, sokféle érték. Külsőnk, életünk, körülményeink éppúgy ezerfélék, mint vágyaink, érdeklődési területünk, érzelmeink.

Egy társadalomban hosszabb vagy rövidebb ideig mindenki valamilyen fogyatékossággal él. Nincs jobb vagy rosszabb élet, csak akkor, ha azzá tesszük. Fogadjuk el, mindenkinek másféle saját életének megélése. Tegyük lehetővé, hogy ne legyenek az örömből, szeretetből, élményekből kirekesztve emberek azért, mert valamilyen a szexuális preferenciájuk, mert valamilyen a testük, a gondolatuk, a lelkük. Találnunk kell egy közös nyelvet, amelyen mindannyian meg tudunk szólalni. Erre egy lehetséges megoldás – univerzális nyelv – a fórumszínház. Szükségesek még azok a csoportközegek, amelyek alkalmas és biztonságos helyet nyújtanak a közös gondolkodásra.
       
Célunk volt továbbá hogy megkérdőjelezzünk normákat, inspiráljunk embereket, könnyítsünk helyzeteken. Kiemelt célként pedig az jelent meg, hogy teljes mértékben a résztvevők igényeit érvényesítsük a tervezésben. Felnőtt nőknek szerveztünk színházi csoportot, majd a folyamatban előrelépve érintett férfiakkal kiegészülve szexuális nevelési csoportot, később a velük dolgozó szakembereknek tréninget. A színházi csoportban fórumszínházi módszerekkel alapoztuk meg a csoporton belüli összetartást, ebből a közösségből nőtt ki a későbbi előadás.[2] A csoportok folyamatainak fő inspirálója Augusto Boal, az elnyomottak színházának alapítója volt. Boalról magyar nyelven keveset lehet olvasni. Brazil származású nevelés- és színházelméleti szakember, rendező és író, 1970-es évektől aktív művész.[3]
Együttműködött bevándorlókkal, tanárokkal, nőkkel[4], férfiakkal, rasszizmust és szexizmust átélt emberekkel, olyanokkal, akik elnyomástól szenvedtek. Módszertana egyszerre lett művészeti és terápiás tudás. Kivételes ereje, intenzív hatása, energiája politikai, szociális, nevelési és pszichoterápiás helyzetekben is használhatóvá tette.[5]

A fórumszínház egy széles körben elterjedt színházi nyelv. Utakat nyit meg a színházművészetből építkezve a közönség felé. Politikai színház. Művészeti, nevelési eszköz, esztétikai tapasztalat. A társadalmi tudatosságot erősíti, az önérvényesítést segíti, változtat résztvevőin. Emberi drámákat[6] hoz elő azért, hogy analizálja, átalakítsa azokat a helyzeteket, amelyek konfliktusosak, stresszesek, kellemetlenek (Canova, 2011). Az ilyen előadás során a közönség közösséggé válik, amely megéli a közös megoldás élményét (Norris, 2010). A fórumszínház színdarabépítésre, csoportalakításra, színdarabírásra is használható. Önismereti területeket erősít, pedagógiai módszertant kínál. A folyamatban mindenki kollektíven felelős az eredményért. A szereplők és a résztvevők hangot kapnak a játékmester, a Joker-figura által.[7]
A fórumszínház alkalmas arra, hogy társadalmi és belső elnyomásokat szemléltessünk, „tegyünk ki” a színpadra, társadalmi szerepeket tegyünk reflektálttá. Célja a ráeszmélés, fellépés, a társadalmi változás elérése (Boal, 2006). A gesztus, melyet játék közben a résztvevők, a néző-színészek tesznek, a társadalmi aktivizmus egyik formája lehet.
Az elnyomottak színházának többféle művészeti ága van: fórumszínház, képszínház, láthatatlan színház, „zsaruk a fejben” technika, újságszínház és a „vágyak szivárványa” módszer, mely pszichoterápiás vonalú módszernek is számít, valamint a törvényhozói színház. Az előkészítő játékok a boali fogalomra, a de-mechanizációra épülnek, a mechanikus testtudat megtörésére.[8] A képszínházban a közönség a testéből álló szobrokként képet alkot. Érzéseket, ötleteket és viszonyokat ábrázolnak.
Természetesen a fórumszínház használata nem mindig és nem minden esetben lehetséges[9], de az elmélet szerint mindenkinek  van valamilyen forrása ahhoz, hogy ezzel a módszerrel dolgozhasson. Képességfejlesztő technika lévén, a résztvevők tapasztalatai azonnal hangot kapnak, nyilvánossá válnak.[10]
2015 januárjától színházi csoportot szerveztünk[11] a Nem Privát Színházzal együttműködve, melynek végén táncos, mozgásos, irodalmi, zenei és színházi elemeket magában foglaló köztéri performansz[12] jött létre, amelyet a résztvevők a 2015-ös nemzetközi nőnap alkalmából adtak elő március 8-án.
Főként non-verbális, mozgáson alapuló gyakorlatokat használtunk, majd kommunikációs kompetenciákat erősítő feladatokat gyakoroltunk, később bábszínházat és utcaszínházat alkottunk. Mindig a csoport igényei döntöttek.[13] Arra kerestük együtt a válaszokat, hogy mit akarnak a csoportban résztvevők saját történeteiből felépített „szereplők” a történetekben? Ehhez megkerestük mik a szereplők vágyai. Hogyan tudnak ezek elérésében megerősödni?

A csoportban a résztvevők élettörténeteiből olyan helyzeteket gyűjtöttünk, amikor kiszolgáltatottnak érezték magukat, amikor elnyomást, bántalmazást, erőszakot, szexuális zaklatást, családon belüli erőszakot tapasztaltak.. Ezekre a történetekre építettünk állóképeket.[14] A képekből kiindulva indult be a csoportban a rögtönzés és a színház, amelyben bemutattuk egymásnak a közösen alkotott jeleneteket. A saját élmények viszont semmiképp nem másoknak szóltak, ezért valami teljesen mást terveztünk a nyilvános produkcióra. Sétaszínházat[15] csináltunk. A sétaszínházi előadást több utcai feladattal, utcai kottákkal[16] készítettük elő. Bábszínházzal is készültünk, melyben szerelmi történet szálai szövődtek.[17] Halrajt játszottunk, amelyben mindig volt vezető, utcai díszeket, változtatásokat készítettünk együtt.
A fórumszínházi helyzetekben kipróbálhattuk, hogy mi hogyan mondanánk nemet egy-egy szituációban. Hogyan erősítsük a körülöttünk lévő bűvös kört[18], melybe, csak azt engedünk be, akit mi szeretnénk. Hogyan hathatunk azokra, akik helyettem akarnak dönteni egy-egy helyzetben. Tervezgettük a közös produkciónkat, melynek része volt az alternatív divatbemutató is, melyeken csinos modelleknek öltöztünk be és a kifutónkon sétáltunk végig.

Mindezeken kívül házi feladatot adtunk a résztvevőknek. Minden nap leírták, lerajzolták, hogy vannak éppen, milyen érzésekkel, gondolatokkal érkeztek az aznapi foglalkozásra. Ezeket a heti történéseket minden alkalommal megbeszéltük. A csoport munkáját a szülők, családtagok is figyelemmel követték, akik nagy szeretettel jöttek el a sétaszínházi előadásra. Úgy gondoljuk, összeért a csoport, nagyon nehezen ment az elválás. A női csoport aztán további ismerősökkel, férfiakkal, partnerekkel egészült ki, így jött létre a szexuális önismereti csoport.

A szexuálisnevelési önismereti csoportban témánk volt az ismerkedés, barátság, szerelem, szexuális fejlődés, a test megismerése, szexuális orientáció, szexuális zaklatás, szexuális vágyak, nemi identitás. Célunk volt a csoportban résztvevők támogatása szexualitásuk szabad megélésében, hogy tudatosabbá váljanak, több választási lehetőséget lássanak maguk előtt. Közösen alkotott biztonsági szabályok mentén dolgoztunk, mindenki egyedi igényeit tiszteletben tartva. Górcső alá vettük értékeinket és érzéseinket. Nem hiszünk abban, hogy a szexualitásról lehet általánosságban beszélni, így a résztvevők egyedi érzelmeiről, társas kapcsolatairól beszéltünk velük együtt. A csoportfolyamat egésze a megerősítésről szólt. A cél az volt, hogy a csoportban résztvevők felismerjék saját preferenciáikat és másokét is, ezeket elfogadva és tiszteletben tartva beszéljenek kapcsolataikról.

Több verbális és non-verbális gyakorlattal oldottuk a hangulatot, míg a résztvevők egyre inkább és szívesebben beszéltek a szexualitásról. A boali állóképszínház és történetalkotás, improvizációk mentén haladtunk, például  szerelmi történeteket improvizáltuk. Célunk volt feltérképezni a kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolat és az ismerkedés momentumait is. A színházi módszerek mellett többféle művészetpedagógiai eszközzel dolgoztunk. A saját élmények, történetek előhívására nemcsak képeket, hanem élőszobrokat is alkalmaztunk, játszottunk. Ezeket a boali elvek mentén magunkból alkottuk. Több olyan téma merült fel, mely az élvezet és erőszak határait próbálta megjelölni, a konszenzualitás fogalmát erősíteni. Dolgoztunk asszociációkkal. Megpróbáltuk modellezni, milyen változásokat érhetünk el egy-egy helyzetben, a saját életünkben, szexualitásunkban.

Foglalkozásaink során mindvégig törekedtünk a világos és tiszta kommunikációra. Megpróbálták a csoporttagok megfogalmazni, hogy mi esik jól a szexualitásban, hiszen az egyik fontos szexuális jogunk az örömteli szexualitáshoz való jog.[19]
Egy alkalommal a Melegség és Megismerés programot[20] láttuk vendégül, akik kiváló tapasztalatokkal távoztak a csoportból.
Mindkét csoportfolyamat zárással, ünnepléssel, bulival ért véget, ahol  táncoltunk, finomakat ettünk és közösen ünnepeltünk, beszélgettünk az életünkről, a vágyainkról. Kifejeztük egymás iránti érzéseinket, amelyek a közös munka során alakultak ki.  Úgy gondoljuk, hogy a résztvevők és a csoportszervezők életében is meghatározó élmény volt ez a közös munkával töltött fél év.




Szakirodalom:

Boal, Augusto: The Aesthetic of theOppressed, Routledge, 2006.
Boal, Augusto: Theatre of The Oppressed, Pluto Press, 2008. (Eredeti kiadás: Teatro del Oprimido, 1974.)
Boal, Augusto: The Cop in the Head. ThreeHypoteses, AugustoBoal and SusanaEpstein, TDR (1988-), Vol. 34, No. 3 (Autumn, 1990),35-42. o., MIT Press
Boal, Augusto (Jan Cohen-Cruz and MadySchutzman készítették az interjút), Theatre of theOppressedWorkshops with Women: An Interview with AugustoBoalTDR (1988-),Vol. 34, No. 3 (Autumn, 1990), 66-76.o. ,MIT Press
Boal,  Augusto: The Rainbow of Desire. The BoalMethod of Theatre and Therapy, translated by Adrian Jackson, Routledge, 1995.
Boal, Augusto and Susana Epstein, InvisibleTheatre: Liege, Belgium, 1978, TDR (1988-), Vol. 34, No. 3 (Autumn, 1990), 24-34. o., MTI Press, http://www.jstor.org/stable/1146066
Boal, Augusto: Two or Three Questions for René Major and Jacques Derrida, TDR (1988-), Vol. 45, No. 4 (Winter, 2001), pp. 5-6, Published by:MIT Press, Stable URL: http://www.jstor.org/stable/1146925
Canova, Patrizia (szerk.)Drops of Life. Experiences of Theatre of theOppressed, ACRA, 2011. https://issuu.com/fondazioneacra/docs/samakinamaji_tdo_eng/50 (Utolsó letöltés ideje: 2016. március 1.)
Conrad, Diane: A “veszélyeztetettség” fiatalkori tapasztalatai: a közösségi színház, mint a paticipatív és performatív kutatási módszer (ford. Gagyi Ágnes) In: A dráma mint társadalomkutatás, L’Harmattan, Káva Kulturális Műhely, 2010.
Friedman, Ken, szerk.: The Fluxus Performance Workbooka Performance Research e-publication, 2002.

[1] Mester Dóra Djamila és Andics Attila kollégáimmal vettünk részt a projektben.
[2]Ezt megelőzően az Ars Erotica Alapítvány nemzetközi BODY - Culture, Gender, Sexuality projektjében (www.bodyproject.eu) használtunk fórumszínházat a kritikus incidensekből épített nehézségek feloldására.  2015-ben a Test, Társadalom, Kultúra projekt keretében Barcelonában a fórumszínházi módszerek közül a Rainbow of Desire technikát tanulmányoztuk (www.arserotica.hu)
[3] Dolgozott analfabétákkal, egyszerű emberekkel. Olyanokkal, akiknek kevés lehetőségük volt a művészetek megtapasztalására, akiknek hátrányos helyzetük, társadalmi berendezkedésből adódó problémáik meghatározták életüket. Folyamatosan kísérletezett új színházi formákkal, a dél-amerikai diktatúrák alatt fedezte fel a fórumszínházi munkát. Argentínában politikai aktivizmusáért börtönbe zárták (Conrad, 2010), öt évig maradt ott, itt írta első könyveit, köztük az Elnyomottak Színházát, mely barátja, Paolo Freire pedagógiáján alapul. Börtönévei után Párizsba ment, ott folytatta forradalmi munkásságát. Központokat hozott létre.
[4] Női témákkal Boal 1976-77-ben kezdett el először dolgozni Olaszországban. Később az abortusz és a folyamat során zajló tárgyként kezelés kérdését vizsgálta a FamilyPlanning szervezettel együttműködve. Foglalkozott a prostitúció kérdésével (Boal, 2001) és egyéb nőjogi és gyermekjogi kérdésekkel. A fórumszínház csak nőkkel dolgozó ága a későbbiekben a Magdalena Movement lett.

[5]Hisz Boal közege emberséges környezetet teremt. Olyat, amelyben a résztvevők képesek figyelni egymásra és közben magukra is. Bárhol is alkalmazzák ezt a módszert, mindig a demokratikus együttműködésen kell alapulnia. Közösségeket hív életre módszereivel és törekvéseivel. Boal olyan eszközt adott a színházán keresztül az emberek kezébe, mellyel fiatal, idős, iskolázott vagy iskolázatlan ember is dolgozhat. Mert hat rá.
[6]Két fő célja, hogy segítse a néző főhőssé válását a drámai cselekményben, majd hozzájáruljon a színházban szerzett tapasztalatok alkalmazásához a való életben (Boal, 1990). A forma két minőséget tesz egy síkba. A színpadot és a nézőteret a színpaddal képletes érzelmi ozmózisba keríti, melyben a nézőtér, a nézőtér-színpad közötti dialógus, mindkét irányba (Boal, 1995) hat. A színpad megváltoztatja a nézőteret, a nézőtér pedig megváltoztat mindent (Boal, 1990). A dráma révén a közösség az önfejlesztés működését tapasztalja meg (Norris, 2010).

[7]A csoportvezető feladata az, hogy egyes emberek gondolati szálai között megtalálja a kollektív gondolati szálat. Rákérdezzen, provokáljon. Boal azt mondja, minden kapcsolat az életben mintázatok sora, és ezek a mintázatok a maszkjaink, ahogy a karakterek maszkjai is.
[8]A fórumszínház a test nyelvét használja, emiatt különösen hatékonyan működhet a verbális kommunikációban gátolt embereknél. Az alkalmazott gyakorlatok azt hivatottak elérni, hogy másként érezzünk, lássunk, halljunk – érzések, testérzetek sora kerülhet bele egy-egy emberbe a gyakorlatok során. Test és lélek bezsírozása vagy megolajozása, fellazítása történik, ami a résztvevő számára új tapasztalat lehet. A testen keresztül fedezi fel a már önmagában is benne lévő tudásokat, tapasztalatokat. A testben és a színházban párhuzamosan végbemenő folyamatok pedig egymásra hatnak. A test kimozgatása után a közös munka átfordul a képalkotásba.
[9]A kiszolgáltatott, elnyomott csoportok erősítése, a velük való közös munka különböző társadalmi folyamatokat indíthat el. A fórumszínház hazánkban jelenleg emberi jogi törekvéseket támogat önismereti, önfejlesztési helyzetekben, pedagógiában vagy társadalmi akciókban, emellett társadalmi csoportok érdekérvényesítésében is használatos.
[10]Hátrányos helyzetű emberek otthoni életkörülményei vagy munkahelyi, intézeti helyzete válik akár láthatóvá. A résztvevők társadalomkritikai nézőpontokat kapnak. A résztvevő kisebbségi, női csoport tagja kevésbé érezheti tehetetlennek magát, alkothat, dolgozhat, művészeti produktumot hozhat létre. Mindez azért is különösen fontos, mert az emberek sokszor nem tudnak mit kezdeni a rájuk ömlő agresszív helyzetekkel, például amikor külsejüket, viselkedésüket, nemi identitásukat, orientációjukat, társadalmi státuszukat éri megbélyegzés.
[11]Az Ars Erotica Alapítvány és az ÉFOÉSZ munkatársaival valamint a Nem Privát Színház tagjaival közösen dolgoztunk. A Nem Privát Színház több ízben dolgozott már érzékeny csoportokkal ezt megelőzően (nemprivatszinhaz.tumblr.com). Integrált csoportot hoztunk létre. A Nem Privát Színházból Hódi Csilla, Scholtz Krisztina és Kovács Zsófia működtek közre. A csoport elsősorban érdekérvényesítési, önismereti témákat tárgyalt. A folyamat nem hierarchikusan épült fel, maximálisan a résztvevők alakították.
[12]A színházi csoport sokat inspirálódott a performansz és fluxusművészet elemeiből, Jerome Bel kortárs előadóművész és Yoko Ono munkásságából. A performanszt, mint művészeti és önkifejezési formát (Leavy, 2010) használtuk munkánkban.
[13]Voltak a csoportban rituáléink, közös reggeleken üdvözöltük egymást zenére való spontán mozdulatokkal, ritmusokkal, a test és lélek tornáztatásával improvizáltunk: meg akartuk mutatni magunkat egymásnak. Neveket adtunk magunknak. Rajzoltunk, festettük, saját magukról készített fotó és video-anyagokat filmeztünk.
[14]Ehhez használtunk érzelmeket és viselkedéseket megjelenítő kártyákat, saját történeteket.
[15]A fórumszínházi fogalomrendszer szerint láthatatlan színházat. A boali alapok szerint az utca járókelői sosem tudták, hogy színházban vannak. Ehhez kitaláltuk közösen, hogy ki mivel szerepelne szívesen ezen a különleges napon
[16]A kottákat (Friedman, 2002) együtt készítettük, egymásnak: az utcán szembe jövő szemébe néztünk, kezet fogtunk velük, átöleltük őket, rajzoltattuk őket, színes karkötőket adtunk nekik, mozgó szobrok voltunk, üzeneteket helyeztük el az utcai falakon. Mesés helyzetekkel dolgoztunk a végső produkciókban,, a résztvevők által hozott zenék használatával, mozdulatszínházzal.
[17]A sétaszínház folyamatosan formálódott: együtt írtunk történeteket, együtt tanultunk barátságról, szerelemről, kapcsolatokról, bizalomról, megnyilatkozásról és a felépítésről együtt gondolkodtunk. Együtt döntött el a csoport mindent, például, hogy hány barátot, ismerőst, családtagot hívunk meg az eseményre. A csoportfolyamat alatt dolgoztunk konfliktusok előhozásával, barátságok megbeszélésével, felmerült a gyász, mint téma, a szerelem, a bizalom, az élet örömei, az életünk nehézségei.
[18]Gyakorlatokat készítettünk a nemet mondás képességére maszkokkal dolgoztunk azon, hogyan védjük meg a saját intim szféránk, a saját testünk az esetleges bántalmazástól.
[19]Ezen kívül beszéltünk a szabad partnerválasztás jogáról, a fizikai integritáshoz való jogról, a házasságról való szabad döntés jogáról, illetve a szexuális egészséghez, biztonsághoz, gyermekvállaláshoz való jogok is előkerültek.
[20]Az alkalom során a program önkéntesei (Szimpozion Egyesület, Labrisz Egyesület) egy biszexuális és egy meleg aktivista beszéltek saját életükön keresztül a homoszexualitásról. Sok kérdést kaptak a résztvevőktől és rengeteg megerősítést a csoportunk részéről.
Back to Top